Bemutatkozás






    

    Pillangóvers a megnyilatkozásról


        Szívem szonettet

        ver. Légzésem haiku.

        Megnyilatkozom.


        Item

        Verssé leszek, hogy így tegyek bizonyságot:

        ma is él Isten.


Ki vagy te? Te hatalmas – kérdem tűnődve a fügefa alatt.




1953 

szeptember 9-én születtem Adán, az egykori Jugoszláviában, Szűgyi Nándor (Ada, 1921–1975) és Csaplár Cecília (Ada, 1927– Balatonőszöd, 1996) második gyermekeként (nővérem Cecília, szül. 1950).


    Az általános iskolát szülővárosomban 1968-ban, az Egészségügyi Középiskolát 1972-ben Zentán végeztem. Ekkor már írogattam és meg is jelentek első publikációim. Az egészségügyi pályán maradás szándékával azonban ezután még két tanulmányi félévet az újvidéki Orvosi Egyetemen töltöttem, majd miután végleg eldöntöttem, hogy az irodalommal kötelezem el magam az újvidéki egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére iratkoztam be, melynek hat tanulmányi féléven át rendes, édesapám korai halálát követően pedig két félévet távhallgatója voltam.

    1977. július 2-án vettem feleségül Editet (szül. Kádár), esküvői tanúm Jancsi (Sziveri János) volt. Két gyermekünk született: Zalán, 1980-ban, és Zsolt 1982-ben.

    1977–1985 majd 1989–1991 között az egyetlen magyar nyelvű vajdasági napilap, az újvidéki Magyar Szó főállású újságírójaként a zentai szerkesztőségben, a Tiszavidékben dolgoztam. Az észak-bácskai terület (a Horgostól Péterrévéig, valamint a Topolyától Kikindáig húzódó községek és azok települései) egészségügyi, oktatási és művelődési életének nyomon kísérése volt a feladatom.


 Az Új Symposion Sziveri-féle szerkesztőbizottsága (1980–1983)

    1991-ben, a délszláv háború elején hagytam el hazámat (Szlovénia kiválása után, a horvátországi harcok kezdetén, gyakorlatilag a volt Jugoszlávia megszűnésekor) és a családdal Magyarországra, Budapestre költöztünk. 1994 óta magyar állampolgárok vagyunk.

    1991–1994 között a Magyarországi Református Egyházi Zsinat Társadalmi Missziói Központjának gondnoka voltam. Időközben (1992-től) a Chicagóból félig hazatelepült M-Szivárvány Alapítvány irodájának vezetését is elvállaltam, ahol a gondnokoskodás után belső munkatársként egészen a Szivárvány megszűnéséig, 1998 őszéig dolgoztam. 1998–2006 az Új Mandátum Könyvkiadó szerkesztője voltam. Azóta szellemi szabadfoglalkozásúként létezem.

    A Jugoszláviai Írószövetség Vajdasági Tagozatának tagsága (1980) után, tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (1994), a Magyar Írószövetségnek (1995) és a Szépírók Társaságának (2016).

    Mindezt, ha nem is pontosabban,  de talán érzékletesebben írtam meg Fehérben és énekelve című poémában.

                                                                         



                     

                                                   
Aloldalak (1): Fehérben és énekelve