Megtiszteltetés

Verebes Ernő: 

Imperfectum – zenemű szimfonikus zenekarra és női kórusra

Részlet  Verebes Ernő zeneszerző és Gruik Ibolya újságíró beszélgetéséből

 a szabadkai premier előtt, 2012 áprilisában 

A Szabadkai Filharmónia, illetve annak elnöke, Miroslav Jovančić kért fel egy mű megírására még tavaly szeptemberben. A Filharmónia Szegedről és Újvidékről hívott zenészekkel kiegészülve mu-tatja be a zeneművet. A darabról azt mondhatom el, hogy szimfonikus zenekarra és női kórusra íródott, formai szempontból a kantátához áll a legközelebb. Az ötletet a témához, közvetett módon, Szűgyi Zoltán, Budapesten élő vajdasági költő adta, aki könyvében egy ószövetségi mondatot mint verscímet, hetvenhét nyelven közöl, alattuk a saját EKG-diagrammját feltüntetve: Vagyok, aki vagyok. E szavakkal fedte fel kilétét az Úr Mózesnek az égő csipkebokorból. Egyes bibliamagya-rázók szerint, e mondatban jelen van mindhárom igeidő. Mivel tehát egyfajta soha meg nem szűnő, folyama-tos múltról van szó, a darabnak az Imperfectum címet adtam, ami más érte-lemben, az ember (meg természetesen valamennyi ember által alkotott mű) esendőségére utal.

Szűgyi Zoltán verseskötetében hetvenhét nyelven szólal meg az említett mondat. Ezt a gondolatot továbbvitted a zenében?

Az Úr szava, ha nem is hetvenhét, de közel ötven nyelven jelenik meg e kantátában, különös tekintettel anyanyelvünkre, majd a hozzánk történelmileg és földrajzilag is közel álló nyelv-csoportokra, a világnyelvekre és a klasszikus nyelvekre, mint amilyenek az ógörög, a latin vagy a héber. Ezeknek mesterséges ellen-pontjaként, még eszperantóul is elhangzik a „vagyok” időtlensége. Fontos kiemelnem a bábeli zűrzavar fogalomkörét is, mely minden szinten generációk életét határozza meg, mióta az írás szerint, isten összezavarta az emberek nyelvét, hogy azok ne fejezhessék be égig érő tornyuk építését. Mert ezt való-ban, azóta sem fejeztük be, viszont építgetni építgetjük…



Németh Péter Mikola: 

                                    Hét

                                       (I.)

                                                            Szűgyi Zoltánnak

                Tükörben égek:

                báb-test, pillangó-lélek

                szárnyszegetlenül.

                                            (II.)

                Elnehezült szív.

                Mégis emelkedni kezd.

                 Ecce homo!"

                                            (III.)

                Az én halála

                a sosem volt Madáré

                az életünkben.

                    ITEM

                Ne a haláltól, a meghalástól 

                félj az in extremisben.

                                            (IV.)

                Maszk az arcokon.

                Só, víz, véres veríték.

                 Megfeszítetett!

                                           (V.)

                Sírkő a háta.

                Vére-költő-bodobács

                halotti leplen.

                                           (VI.)

                Harangok zúgnak.

                Remeg a dombok alja.

                Feltámadás:  van!

                                             (VII.)

                Tengeri csillag.

                Homorú hajnali ég.

                Újjászületés.              



Tóbiás Krisztián:

A GONDNOKRÓL, ÚGY ÁLTALÁBAN

(cento Szűgyi Zoltán versciklusára)


                        A jó gondnok

                   számba veszi teendőit

                   azután

                   levélégetés közben

                   önmagához közelít

                   fejét

                   mélyen meghajtja

                   mert megtanulta

                   vigyáznia kell

                   elindul szótlan előre.





Fujkin István:  

                                  Szűgyi Zoltán portré

                                  


Bíró József:

                                      INGENITUS

                                                 ( Szűgyi Zoltánnak )


                                             el nem érheted :

                                     szívedben szűz pirkadat

                                            : imafény ragyog



 

Zalán Tibor:

                            Szállás idegen ágyon

                                            Szűgyi Zoltánnak szánom


                             Ül
                             mint a
                             kutya lábtól
                             magának Hallja
                             hogy kint vonyít a szél
                             a
                             holdra
                             fel Útközben
                             már elronygolódva
                             ráncos arc kiszáradt kenyér
                             a
                             pont
                             a kövezet
                             éhes résébe hull
                             s a kettévágott bogár
                             kialudt szeméből elgurul













Szabó Palócz Attila:
(meg)TALÁLT dráma

Részletek a Kenotáfa című regényből

                               4.

                               ...
                               Szűgyi Zoltán: 
                               Énekünk éneke
                               tegyük az időben magunkat helyre
                           vagy bennünk az időt
                           észleljük minek van
                           kezdete és vége
                           mi az mi örök
                           s hol lelkünkben a rög
 
                           talán él még a lélek
                           fenn  lenn
                           valahol ott belül
                           a keseredett kéreg alatt
                           található ép élet
 
                           s lehet a megáldott
                           ének
                           újra
                                az énekünk

(Szűgyi Zoltán: Énekünk éneke, Új Mandátum Könyvkiadó  M-Szivárvány Alapítvány, Budapest, 1995.)

(...)

Visszapörgetés (részlet  2010. október 15)

...Végezetül pedig Szűgyi Zoltán, adai születésű, de Budapesten élő vajdasági magyar költőnk versét választottam ide – Katánghy Menyus fehérbotja mellé – befejezésül, mert azon kevesek egyike ő, aki egyik korábbi könyvének megjelenésekor (Élet és lélek, Szivárvány Könyvek 18., Budapest–Chicago, 1993.) fontosnak tartotta, hogy a vak és látássérült olvasók is megismerhessék műveit. Ezért a kötetbe sorolt versek egy része Braille-írással is olvasható volt a kiadványban. Nagyszerű gesztus, minden elismerés megilleti ezért a szerzőt.

…„szabadság dúl / a szamártövisek között // tombol a tavasz // de / meghajol gyökeréhez / az igaz // tanítsd már / örömre / e népet is / Uram” – írta Magyar fohász című versében Szűgyi Zoltán. Így, alig egy héttel október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepe előtt külön aktualitásuk van ezeknek a soroknak is.


KÖZÉRZETI BARANGOLÓ

Műhely- és előadás-tanulmányok

Szerkesztette 
Gábrity Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa 
 

tanítsd már

örömre

e népet is

URAM


Szűgyi Zoltán: Magyar Fohász



1995-ben:

1998-ban: 
 





Kérünk, maradj velünk!  a délvidéki Tornác színpad irodalmi órája 
                Szűgyi Zoltán: Magyar fohász (a videón 23.27-nél)

A Kővirág együttes megzenésítése:  A magad helyén

Sceptic duo megzenésítése: A magad helyén (Szűgyi Zoltán verse)






             

       

Zalán Tibor blogbejegyzése                                                  

Bárka online, péntek, 2009. november 20.

A vers bennem nem íródik, hanem születik, mondja a költő.

Isten kinyilatkoztat, én megnyilatkozom, mondja az asztal mögött ülve közönségének a költő.

Úgy szeretnék szólni, hogy nem használok szavakat, vagy még úgy sem, mondja a költő az Írószövetség klubjának asztala mögött ülve.

Pillangók röpdösnek körül – gondolatok, mondja kötetbemutatóján a költő.

Földi jó nincs, mondja életéről egy kérdésre válaszolva a költő.

Az isteni állam polgára szeretnék már csak lenni, mondja a költő, aki lassan két évtizede, hogy átmenekült a háború elől Adáról Magyarországra – ahol azóta sem talált hazára.

A költőt Szűgyi Zoltánnak hívják.

Új kötetének címe: Pillangóversek.

A költő ritkán szólal meg. Nem ezért, de éppen ezért is, nagyon oda kellene figyelnünk rá!

Most is.

Hogy ne csak az isteni állam polgára akarjon még lenni, hanem isten földi állampolgára is… És ne fehérben és énekelve...





Debreczeny György:






Szamos Iván:
                            
                                   EX LIBRIS SZŰGYI ZOLTÁN


                                         







Sziveri János:

                              Csak néhány kegyetlen kép
                        
                                       Sz. Z.-nak


        I. Magammal csöndben békülök.

       II. És szóla égföld-hangján az Úr:   Én vagyok az Alfa
           és az Omega, az Első és Utolsó. Mindenség-testem
           tüzes, mint elfagyott végtagok. Mint hajnal
           csontján fárad, féltve hűvösét, a harmat."
           És inte mindenség-karjával az Úr.
                                                                Fegyelmezett,
           kimért a mozdulat. Mintha épp újra-tanulná
           lépteit a Bölcs: szigorán nem ver át tekintet.

     III. És kitárja mindenség*lelkét az Úr: 
 
Részek
           tközője lettem. Törvények megbonthatatlan
           maszlaga. 
 Bújkál ereimben a kárhozat..."
    
      IV. 
 
Várok hajszálnyi réseket, lesben állva,
           mint az ék a szétnyaló kerékagy fölött."

      Ajánlás:
           Barátom,
           ez kísért. És mindez, ha oylkor összecsap. És nehéz
           sátrában van a képzelet. Mindenkor a kérdés:
           vagyunk-e Őseinknek eléggé Romlott Virágai.





V
ándorkiállítás:

Voice of the Village - A hely szelleme - Duh zavicaja



 




Dormán László:
Kanizsai képmesék
Vándorkiállítás a kanizsai Írótábor képeiből

 



Kaslik Péter: 

Idegenekről van szó


                        Rendnek vélt törvény parancsol lelkednek.

                   Nem számít: ki üzbég, szász, török, tatár,

ismerői, tudói-e nyelvednek,

                 mind csupán: idegenrendészeti szám…

                Uram, nekem engedd: ez hadd fájjon.”

                     Szűgyi Zoltán: Mégis, mert költő vagyok

Délvidékről származunk, s az 1960-as évek vége óta élünk Kanadában. A nyáron (2008), feleségemmel, Ibolyával Szerbiába látogattunk. Jó lett volna leírni azt, hogy „haza” látogattunk, de nem lenne igaz. Szerbiai látogatásunk idején Ibolya felment az újvidéki városházára, mert az ottani anyakönyvből meg szerette volna tudni apai nagyanyja halálozásának időpontját, hiszen az anyakönyvek Európa szerte, és Vajdaságban is évszázadok óta nyilvánosak. A városháza bejáratnál lévő ügyeletes elkérte Ibolya útlevelét, majd feltelefonált az épületben lévő anyakönyvi hivatalba, és többek között azt mondta: „O strancima je reč” „Idegenekről van szó.” Hosszasabb telefonálás után az ügyeletes hivatalnok valami érthetetlen okra hivatkozva közölte Ibolyával, hogy nem mehet fel az anyakönyvi hivatalba, és azt sem tudja, hogy mikor lehet majd felmenni, de azt sem, hogy kitől lehet az ügyben bővebb felvilágosítást kapni...




    
Egyik versem a különböző nyelvek jelentéseiben  Juhász R. József, alias Rokko antológiájában      



























Vissza az oldal elejére