Interjú, beszélgetés

 


Boltívként épülő költészet

Interjú Szűgyi Zoltánnal elcsendesülésről és újrakezdésről
Magyar Szó, 2018. december 31., 2019. január 1., 2., hétfő–szerda











Zentán az Alkotóházban, 

a zEtna XIV. (Fluid) Irodalmi Fesztiválján, 

2017. november 10-én.


A haza országhatárnyi kapuja

Szűgyi Zoltánnal Virág Zoltán beszélget 

Az áttelepüléshez visszakanyarodva, annak örülök a legjobban, hogy megadatott a lehetőség a család együtt maradására. 

Később sikerült az itthoni házat eladni, és Kispesten egy kis kertes házat venni. 

Ott állapodhattunk meg 1994-ben. 

Azért számunkra az már egy életteret jelent. 

Fontos, mert nem lakni mentünk Pestre, hanem élni. 


„Próbálom úgy gyakorolni az írást, mint a pusztába kiáltott szót”

Beszélgetés Szögi Csabával

Adai származású, 1991-ben Budapestre költözött jeles poétánk, Szűgyi Zoltán volt az egyik vendége idén a zEtna Irodalmi Fesztiváljának.
Kihasználva az alkalmat, hogy találkozhattunk ritkán hazalátogató művészünkkel, miután felolvasta egy csokornyi költeményét,
hosszan beszélgettünk vele a rendezvény első fordulójának végén: versekről, alkotásról, spiritualitásról, múltról, jelenről és jövőről,
művészi és emberi feladatokról, tehát az Életről.

Rövid beszélgetés Gruik Ibolyával
A komoly, életbevágó dolgokat versben igyekszem megfogalmazni, de kicsit félve teszem, mert onnantól kezdve, hogy versbe 
írom ezeket a gondolatokat, kötelező érvényűvé válnak a számomra. Útmutatóul szolgálnak, és aszerint élek tovább. 
Kilencvenegyben egy élhető egzisztenciát hagytunk itt a feleségemmel és a két fiammal. Mindent újra kellett kezdeni. 
Az anyaországban ugyan, de teljesen idegenként, idegen helyen.

Beszélgetés Onagy Zoltánnal
Pillangóversek c. kötetről, a közeli és távolabbi múltról beszélgetünk 2010 első havas napjaiban

És akkor, 38 évesen, már súlyos alkoholizással is kísért vesszőfutásom végén, mélységek 

mélyének legmélyéről kiáltottam 

a korábban halottnak hitt Istenhez (hiába voltam megkeresztelt 

és bérmálkozott katolikus, úgy vélekedtem, hogy Isten ugyan 

megteremtette a világot, de aztán 

magára hagyta az emberiséget), aki tőlem sem vonta meg kegyelmét, és megnyitotta szemeim

az isteni világra is. Neki köszönhetem, hogy ma is élek. 


Beszélgetés Sziveri Jánosról Erdélyi Erzsébettel és Nobel Ivánnal 
Én meg vagyok győződve arról, hogy egy nihilistaként induló ifjúból hívő ember lett, mire eltávozott. Megint csak Hamvas Béla 
szavai jutnak eszembe, hogy bolond az, aki nem az örökkévalóságra rendezkedik be. János is arra készült, amikor utolsó évében 
megbékélt sorsával. A Bibliát is átszellemülten olvasta. Utolsó verseiben meg akarta nevezni Istent, s bár még nem tudta, 
ezek a versek a hitbéli ébredései voltak.

A Pillangóversek szegedi könyvbemutatója előtt kérdeznek a helyi tv-től 
a Millenium Kávéházban (2010. 03. 30.)


Beszélgetés Krizsán Mónikával
Van egy tervem, melyen néhány éve dolgozom. Ez nem más, mint a magam EKG-jából összeállított szonett,  és Vagyok, aki vagyok 
a címe. Ezt összegyűjtöttem 79 nyelven, és szeretném kiadványként megjelentetni, ha lesz rá lehetőség. Ez lenne az a megszólalás, 
amikor nem hangzik el a szó. Egyedül a szívverésem mutatná azt, hogy én vagyok... Különben állandóan verselek, csak sokszor 
nem jegyzem le a költeményeket, úgy is mondhatnám, hogy pillangóverseket írok.

Sziveri Jánosról Onagy Zoltánnal
Jancsiban hihetetlen energiák lappangtak, jó kedélyű, karakán, elszánt ifjú titán volt, aki már akkor mindent a művészetekre, 

egyre inkább az íróságra szándékozott feltenni. Megalkuvást nem ismert, nem tudta még egészen pontosan megfogalmazni, mit akar, 

de azt igen, annyit mindenképpen, hogy nem egyszerű vegetatív életet akar élni. A szülők ellenzése ellenére összeházasodott 

szerelmével, hamarosan aztán megszületett fia is. Alig voltunk húszévesek.

„...Kalap nélkül lehet odahaza ülni..."

Dormán László és Szűgyi Zoltán beszélgetése Faludy Györggyel

Amikor tizenhat-hét éves koromban a 
Rózsadombon megálltam egy helyen... A Rózsadomb akkoriban nagyrészt nem
volt beépítve. Zöld volt, nem úgy, mint most: kőtömeg. Megálltam egy helyen, 
ahol nyírt zöld bokorkerítés volt, és csókák repültek föl. 
Nagyon tetszett 
nekem, a csóka szép madár.


Az a fontos, hogy magamban hordozzam a tájat  
Beszélgetés Erdélyi Erzsébettel és Nobel Ivánnal 
Egyfolytában csomagoltam, menekültem volna az ellehetetlenülő világból,melyben nemcsak a politikai acsarkodások, 
a kisebbségi létezés visszásságai jelentették az egyre súlyosabbnak érzett terhet, hanem a mind nyilvánvalóbban felismert, 
mindenre kiterjedő manipuláltság. Maga az álértékrendet sugalló világgal szembeni kiszolgáltatottság ténye okozott fájdalmakat.