A dallam segít
Énekelt versek a színpadon - Radványi Balázs zenész a
zentai fesztiválról
Az Énekelt Versek Zentai fesztiválja tizenkét évvel ezelőtt
jött létre a Zyntharew együttes és a Thurzó Lajos Közművelődési Központ kezdeményezésére.
A budapesti Kaláka együttes a kezdetektől támogatja a rendezvényt. Egyrészt
szakmai segítséget nyújt a szervezőknek, másrészt rendszeres fellépéseivel
rangosabbá teszi a fesztivált.
Radványi Balázs minden évben
végigkísérte a versenyprogram résztvevőinek produkcióját. A zsűri elnökeként ő
értékelte a hétvégi fellépők előadásait is.
Másmilyenek voltak az idei
dalok, mint az elmúlt években elhangzottak?
- A tizenkét év tizenkét költőt és tizenkét verset jelent!
Emellett a résztvevő együttesek és szólisták saját profiljuknak megfelelően még
több tucat verset dolgoztak fel. Ez már önmagában is nagy dolog! Az idei
verseny rendhagyó volt a maga nemében, mert sok helyről jöttek a résztvevők: a
vajdaságiak mellett Erdélyből, a Felvidékről és Kárpátaljáról érkeztek. Az új
arcoknak azért örülhettünk, mert felfedeztük őket, a visszatérőknek meg azért,
mert megmutatták, milyen új energiával, tapasztalattal gazdagodtak.
Melyik volt az a dal, amelyik
igazán megdobogtatta a szíved?
- Szűgyi Zoltán A magad helyén című verse, amely a
verseny kötelező kategóriája volt, tényleg megdobogtatta a szívem. Előre
lekopogott ritmusú, a megzenésítést segítő verset írt a költő. Ez látható volt
a versenyen is: nagy lendülettel és ügyesen használták ki a vers adta lehetőségeket
a fellépők.
A megzenésített versek
megtalálják a helyüket a mi életünkben?
- Azt szeretném, ha napi fogyasztójává válnánk a verseknek
és az énekelt verseknek. Mi valamennyien ezen munkálkodunk már évtizedek óta.
Ezért utazunk erőt és fáradtságot nem kímélve. Főleg a visszajelzésekből
tudjuk, hogy szükség van a „szív-némaságra” született versek kimuzsikálására.
Jó példa erre a tavaszi turnénk. Braziliában, Argetínában és Urugvaiban
jártunk, ahol a harmadik, negyedik generációs magyarságnak muzsikáltunk.
Magyarul már egyáltalán nem vagy alig tudnak, de a dallam segítette őket, hogy
megjegyezzék a szöveget, hogy megsejtsék az üzeneteket, és ünnepeken elmondják,
elénekeljék egymásnak. Ez tehát azt jelzi, hogy megtalálják a helyüket
mindannyiunk életében a megzenésített versek.
GRUIK Ibolya
Magyar Szó, 2007. május