A dallam segít



A dallam segít

 

Énekelt versek a színpadon - Radványi Balázs zenész a zentai fesztiválról

 

 

Az Énekelt Versek Zentai fesztiválja tizenkét évvel ezelőtt jött létre a Zyntharew együttes és a Thurzó Lajos Közművelődési Központ kezdeményezésére. A budapesti Kaláka együttes a kezdetektől támogatja a rendezvényt. Egyrészt szakmai segítséget nyújt a szervezőknek, másrészt rendszeres fellépéseivel rangosabbá teszi a fesztivált.

Radványi Balázs minden évben végigkísérte a versenyprogram résztvevőinek produkcióját. A zsűri elnökeként ő értékelte a hétvégi fellépők előadásait is.

 Másmilyenek voltak az idei dalok, mint az elmúlt években elhangzottak?

 - A tizenkét év tizenkét költőt és tizenkét verset jelent! Emellett a résztvevő együttesek és szólisták saját profiljuknak megfelelően még több tucat verset dolgoztak fel. Ez már önmagában is nagy dolog! Az idei verseny rendhagyó volt a maga nemében, mert sok helyről jöttek a résztvevők: a vajdaságiak mellett Erdélyből, a Felvidékről és Kárpátaljáról érkeztek. Az új arcoknak azért örülhettünk, mert felfedeztük őket, a visszatérőknek meg azért, mert megmutatták, milyen új energiával, tapasztalattal gazdagodtak.

 Melyik volt az a dal, amelyik igazán megdobogtatta a szíved?

 - Szűgyi Zoltán A magad helyén című verse, amely a verseny kötelező kategóriája volt, tényleg megdobogtatta a szívem. Előre lekopogott ritmusú, a megzenésítést segítő verset írt a költő. Ez látható volt a versenyen is: nagy lendülettel és ügyesen használták ki a vers adta lehetőségeket a fellépők.

 A megzenésített versek megtalálják a helyüket a mi életünkben?

 - Azt szeretném, ha napi fogyasztójává válnánk a verseknek és az énekelt verseknek. Mi valamennyien ezen munkálkodunk már évtizedek óta. Ezért utazunk erőt és fáradtságot nem kímélve. Főleg a visszajelzésekből tudjuk, hogy szükség van a „szív-némaságra” született versek kimuzsikálására. Jó példa erre a tavaszi turnénk. Braziliában, Argetínában és Urugvaiban jártunk, ahol a harmadik, negyedik generációs magyarságnak muzsikáltunk. Magyarul már egyáltalán nem vagy alig tudnak, de a dallam segítette őket, hogy megjegyezzék a szöveget, hogy megsejtsék az üzeneteket, és ünnepeken elmondják, elénekeljék egymásnak. Ez tehát azt jelzi, hogy megtalálják a helyüket mindannyiunk életében a megzenésített versek.

GRUIK Ibolya


Magyar Szó, 2007. május

Comments